- Ugyan már, Sammy! Egyszer van születésnapod egy évben, nem? Ezt meg kell ünnepelni, szóval kapd marokra magad és indulás! Egy jó koktél, egy-két dögös maca.. ne mondd, hogy nem hangzik jól!

- Dean - vetette rá Sam a jól bejáratott „szeretlek-mert-a-testvérem-vagy-de-ha-nem-hagysz-békén-kinyírlak” pillantást,- három napja alig alszunk, mert azt a rohadt wendigot üldöztük. Most, hogy vége, szeretnék aludni egy jót.

- Mintha a saját öregapánkat hallanám! Majd alszol a sírban, addig is élvezd ki a szabadságunk első napjait. Például azzal, hogy megünnepled a születésnapod. Na, gyerünk már, van egy meglepetésem is, ne rontsd el! Ha nem érzed jól magad, akkor csak egy sör és lelépünk, oké?

Sam fáradtan legyintett.

- Gondolom, úgyse hagysz békén addig, amíg igent nem mondok.

- Ezt jól gondolod.

- Rendben, mehetünk.

Dean arcán elégedett vigyorral kapta fel az Impala slusszkulcsát.

- Meglátod, jó buli lesz.

 -------------------------------------------------------------------------------------

- Dean? Dean, hallasz..

- Ne üvölts, itt vagyok melletted!- Egy kéz ragadta meg a vállánál fogva. Körülöttük vaksötét volt, még az orrukig se láttak.

- Hol vagyunk?- kérdezte Sam halkabban.

- Fogalmam sincs. Egy bizonyos ponttól minden kiesett- Dean idegesen vakargatta pár napos borostáját. – Emlékszem, hogy elmentünk egy bárba, iszogattunk, én flörtöltem valami helyes kis szöszkével, egye több volt a pia…Aztán puff, egyszer csak itt tértem magamhoz.

- Lehet, hogy elraboltak? – vetette fel az öccse.

- Hacsak nem a kinyírt wendigo bosszúszomjas kis családja akadt a nyomunkra, nem valószínű.

- Oké, én csak gond….

- JÓ ESTÉT AMERIKA!- A csendet, a sötétséget mintha ollóval vágták volna el, szinte mellbe vágta őket a színes fény kavalkád. Miután szemük hozzászokott a világossághoz, végre szemügyre tudták venni, mégis hol vannak.

Egy hatalmas nézőtér állt velük szembe, dugig tele emberekkel - zömével tinédzser lányokkal, sac per kábé 16 és 22 év közöttiek lehettek. Maguk a fivérek egy hatalmas színpadon voltak, körülöttük mindenhonnan reflektorok világítottak rájuk, mellettük pedig egy megkapóan ocsmány, lila öltönyös fazon állt. A haja (nyilván azért, hogy passzoljon a ruhájához) kékre volt festve, és szorosan a tarkójára simult. A bőre kreol árnyalata miatt a fiúk arra tippeltek, talán olasz - íme, hölgyeim és uraim, minden idők legbuzisabb szicíliai keresztapája!

- És igen, itt áll mellettem nem máás, mint…Dean és Sam Winchester!- A közönség erre őrjöngeni kezdett: visítottak, tapsoltak, a nevüket skandálták, és csókokat dobáltak. Dean, a helyzet abszurd volta ellenére, a lelke legmélyén kicsit élvezte a dolgot. Na igen, a lányok mindig is imádták..De nem, most nincs idő ezzel foglalkozni!

- Ha pedig ez nem lenne elég- A pasas közben mellettük megállás nélkül pörgött,- van egy még jobb hírem. Drága hölgyeim, hamarosan érkezik, nem egy, hanem KÉT meglepetésvendég! Igen, jól hallották! De vajon kik ezek a titokzatos urak- mert, megsúgom, két igen sármos úrról van szó, akik hamarosan itt lesznek velünk. Addig is- fordult a Winchesterekhez, akik mindeközben úgy ledöbbentek, hogy köpni-nyelni nem tudtak,- váltsunk néhány szót Mr. Deannel és Mr. Sammel. Uraim, köszöntöm Önöket a CrazyFansben, Amerika egyik legnépszerűbb show műsorában!

- Crazy micsoda?- nyögött fel Sam elcsigázottan.

- Ebből elég volt!- Dean hevesen előrelépett és megragadta a pacákot az öltönyénél fogva, mire az affektálva tiltakozott a durva bánásmód ellen. A közönség elképedten „Ő”-zött.- Azonnal mondd meg, ki hozott ide minket és miért, és hogy hogyan juthatunk ki innen, vagy..

- Sam? Dean?- kérdezte egy bizonytalan hang a hátuk mögül. Dean ellökte magától a zsúrpubit és megfordult.

- Cas? – esett le az álla.

- Istenem, ne!- nyögött fel Sammy. Legjobb angyal pajtijuk ugyanis nem egyedül érkezett.

- Helló, fiúk!- A Trükkös, az arkangyal, avagy Gabriel (haveroknak Gabe, még jobb haveroknak Gaben) széles mosollyal köszöntötte a megrökönyödött testvérpárt.

A közönség egy emberként sikított fel, majd vadul skandálni kezdte Gabe és Castiel nevét. A Trükkös lazán meghajolt és dobott egy puszit, mire a lányok majd elaléltak csodálatukban. Castiel ellenben zavartan ácsorgott fivére mellett, és bizonytalanul nézelődött jobbra-balra, de mintha a lányoknak ez még jobban tetszett volna, mint Gabriel kokettálása.

- Hölgyeim, nagy örömmel jelentem be, hogy Castiel, az Úr egyik angyala, és Gabriel, az Arkangyal, megérkezett. Tapsot nekik!

Nem kellett kétszer mondani, a stúdió szinte lángra lobbant a hatalmas tapsvihartól.

- Naa, én csak az öcsi után jövök a sorban? – Húzta a száját Gabe, majd felröhögött, mire hamarosan mindenki csatlakozott a jókedvéhez – kivéve a két Wichestert és Castielt.

Dean eközben a barátjuk mellé somfordált.

- Cas- súgta oda, bár feleslegesen- akkora volt a hangzavar, hogy akár kiabálhatott is volna, senki se figyelt volna rá. - Mi a fene folyik itt?

- Fogalmam sincs - vont vállat amaz tehetetlenül.

- Gabriel, te kiba---

- Csigavér, Dennis!- intette le Gabe - Mielőtt nekem esnél, közlöm, semmi közöm ehhez, habár- vetett egy pillantást a vadul ünneplő közönségre, - súlyos hiba, hogy még nem tettem meg. Ne tagadd, hogy neked is bejön!

- Leszarom, kinek a műve! Vigyetek ki innen!- vágott közbe Sam.

- Nos, srácok, vágjunk bele rögvest a közepébe - szakította félbe őket a műsorvezető - Sam, Gabe, mi a véleményük a Sabrielről? Van realitása? Önök egy pár jelenleg is? –A tini csajok hadán izgatott kuncogás áramlott át.

- Mi van?- kérdezett vissza Sam. – Mi, egy pár? És mi az a Sabriel?

- Nem is hallottak még róla? AZ Önök tudta nélkül készültek a fanfictionök?

- Az meg mi a faszom?- vágott közbe Dean. A nézők felmorajlottak, néhányan nevettek.

- Kérem, Mr. Dean, élő adásban vagyunk, fékezze a nyelvét! Bizonyára hallottak már a fanfictionről, hiszen Önöket is ez tette még híresebbé!

- Dean,- bökte oldalba Sam.- Emlékszel még Chuck könyveire? Meg azokra a sztorikra, amiket a neten találtunk?

- A vérfertőzősre? Ne is juttasd eszembe, kérlek!

- ÓÓÓ, jól hallottam?- kapta fel a fejét Mr. Ratyi Keresztapus.- Szóba került a Wincest? Be kell vallanom, nekem az az egyik kedvencem- kacsintott a hallgatóság felé, mire amazokon ismét erőt vett a vihorászás. – Mondják, Uraim, azoknak mennyi a realitás alapja?

- Ember, testvérek vagyunk!- tört ki Dean.- SEMMI ALAPJA NINCS!

- Hűtsd le magad, öreg!- veregette vállon Gabe.

- Te meg kussolj! Apropó, miért nem haltál meg? Két hétig karókat faragtunk, és Bibliát égettünk miattad!

- Úgy látom, egyik se használt- nézett végig magán az Arkangyal pimasz vigyorral. – Egyik sem elég ahhoz, hogy megölj egy angyalt.

- Mondtam, hogy az az ős öreg kódex szart sem ér! – vettette oda Dean Samnek.

- Miért, volt jobb ötleted?- vágott vissza Sammy.- Azon kívül, hogy ássunk neki egy gödröt, temessük be, és üljünk rá!

- Hallgass már, Sammy!

- Hé, fiúk, elég legyen! –próbálta Castiel csitítani a kedélyeket!

- POFA BE, CAS!

- Elnézést, Uraim..

- MI VAN?- a Winchester fiúk vérben forgó szemekkel meredtek a műsorvezetőre; Gabe láthatóan jól szórakozott, Cas ellenben úgy festett, mint aki azt se tudja, fiú-e vagy lány – na, nem mintha ez egy angyalnál annyit számítana…

- Megértem az indulatokat, de..

- Sok a duma, smároljanak már!- kiabálta be valaki a tömegből, mire a közönség a maradék eszét is elvesztette; olyan elemi erővel tört fel a „csókot, csókot” vinnyogás, hogy majd szétesett az épület.

- Na nem!- esett le Dean álla. - Azt már nem!

- Márpedig - vetett rájuk Mr.Gigoló egy szarevő vigyort,- addig senki nem megy innen sehova, amíg nem láttunk valami..érdekeset.

- Magának elment az esze!- Miközben Dean a kékhajú digóval veszekedett, Sam elgyötörten az angyalokhoz fordult.

- Castiel, nem tudsz csinálni valamit?

- Engem meg se kérdezel, Sammyke?- Gabriel eltúlzott, durcás képet vágott.

- Te ha akarnál, se tennél semmit- hurrogta le Sam. –Komolyan, Cas, ez őrület!

- Tudom, de hiába, már próbáltam, és nem történt semmi. Sajnálom.

- Akkor most mi legyen?- túrt bele kétségbeesetten a hajába Sam.

- Kénytelenek leszünk azt tenni, amit mond.

- Ezt most felejtsd el! - csatlakozott hozzájuk Dean.- Nem fogok smárolni az öcsémmel!

- CASSZEL, TE DINKA, CASSZEL!

- Tessék? – hördült fel az idősebbik testvér.

- Hadd világosítsam fel Önöket- sietett a „segítségükre” a műsorvezető. - Már említettem a Sabrielt, ami egy Sam-Gabriel párosítású fanfic, és van a Destiel, ami Castiel és Dean párosából áll. A nézők ezt a kettőt szeretik a legjobban, bizonyara örülnének, ha ez most.. valóra válna. - Hangos tapsvihar jelezte a helyeslést.

- Fúj, nem!- csattant fel Dean.

- Itt akarsz maradni örökre?- rázta a fejét tanácstalanul Castiel. Dean dermedten nézett a barátjára.

- Cas, te.. te homokos vagy? Vagy rám csak gerjedsz? Komolyan, öreg, ez…

- Nem erről van szó, csupán nem szeretném a hátralévő életemet itt tölteni.

- A mi esetünkben ráadásul ez az örökkévalósággal egyenlő. Szóval, Sammy, essünk túl rajta- fogta Gabriel két keze közé Sam arcát, mire amaz hangos kiáltással lökte el magától.

- Nem érj hozzám, vagy tőből letöröm mindkét kezed, te farkangyal!

- Nekem aztán mindegy, ha te itt akarsz rohadni…A szabadságodért már egy csókra se vagy hajlandó? Egyetlen picike csókra?

- Nem érdekel, inkább itt döglök meg, de akkor se csókollak meg! - akadt ki Sam. A közönség csalódottan felsóhajtott.

- Dean, Cas, maguk is csalódást okoznak a mi szeretett közönségünknek?- faggatta őket a Mr. Buzis-öltönyös.

- Úgy fest- morogta Dean.

- NE, INKÁBB SZEXELJETEK IS!- Hangzott az újabb kolosszális javaslat.

- Ezek betegek!- hátrált pár lépést Dean. – Sam, gyerünk, valahogy kitörünk innen!

- CSÓKOT! SZEXET! DESTIELT! SABRIELT!- A kiáltozás egyre hangosabb és hangosabb lett. A cuki, visongó közönségből hirtelen egy démoni dühvel megszállt őrültek bagázsa lett, néhányan már a színpadra igyekeztek felmászni.

- Futás!- hagyta helyben Sam. Igen ám, de az egyetlen ajtó, amit találtak, zárva volt, hiába próbálták erőnek erejével kinyitni.

- Rajta, Sammy, erősebben! Ezért jársz hetente kondizni? - lihegte Dean, fél vállát az ajtónak vetve.

- DESTIEL! SABRIEL!!- egyre nőtt a dobhártyaszaggató ricsaj.

- Nem megy - szuszogta Sam, feladva minden reményt.

- SABR…

-------------------------------------------

-ÁÁÁÁÁ!- Dean izzadságban úszva tért magához. A motelszobában feküdt ruhástul az ágyon, mellette Sam vadul forgolódott.

- Hé, Sammy, ébredj! - rázta meg erőteljesen.

- Höböböböö- tért magához az öccse.

- Hallod, öcsi, borzalmas rémálmom volt!

- Nekem mondod?

- Te is ilyen baromságot álmodtál? Az enyémben egy valóság showban voltunk, vagy miben, ott volt Cas meg az az idióta Gabe..

- És az őrjöngő tini közönség azt akarta, hogy smároljunk velük- fejezte be Sam.

- Mi most ugyanarról álmodtunk?- döbbent le Dean.

- Úgy fest, igen. Viszont legalább megtanultuk, hogy soha ne rúgjunk be annyira, mint tegnap este.

- Jó, igaz. Basszus, a kicsikém – futott ki az ajtón Dean, majd megnyugodva tért vissza. - Oké, semmi baja, ott van a helyén. Kíváncsi lennék, hogy jutottunk haza.

- Helló, Sam, helló, Dean - A Winchester fiúk majd kiugrottak a bőrükből. Castiel állt ott a szobában, nyugodtan mérve fel a terepet.

- Látom, már jobban vagytok. Tegnap kerestelek titeket, és kissé bódult állapotban találtam rátok. Én hoztalak vissza titeket a motelbe, mielőtt bajba kerültetek volna.

- Nos,- szedte össze magát Dean,- kösz mindent Cas! És most, ha nem bánod, egy ideig ne kerülj a szemem elé! Kösz. Most megyek, sétálok egy kört- Azzal otthagyta a tátott szájú Cast és a testvérét.

- Ne is törődj vele, zűrös éjszakánk volt! – magyarázkodott Sam.

- Hm - Castiel a hallottakat emésztette, majd felnézett a fiúra- Igaz is, Sam, a napokban találkoztam Gabriellel, üdvözletét küldi, és reméli, tetszett a szülinapi ajándéka..

- Oké- szakította félbe Sam. - Az én szemem elé se kerülj egy darabig, rendben? A bátyádnak meg üzenem, hogy kapja be! Kösz. Megyek, én is sétálok egyet.

Odakint csatlakozott a testvéréhez, aki épp az Impalát indította be.

- Most jut eszembe: mondtad, hogy van valami meglepetésed, tudod, mielőtt elindultunk tegnap. Mi volt az?

- Ilyet mondtam? Nem emlékszem- legyintett Dean. - Szedjük össze a holminkat és húzzunk el!

Így telt el Sam 28. születésnapja.