Death Note. Akik kicsit is szeretik az animéket, azoknak be se kell mutatnom. De talán azoknak sem, akik nem. Ez a csodálatos sorozat 2006-ban dolgozta fel az azonos című mangát, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend – nem is csoda, mert egy remekül összerakott, izgalmas, csavaros, mély mondanivalóval rendelkező műről van, eszméletlenül szép grafikával és remek karakterekkel, megfűszerezve rengeteg szimbólummal. Korábban már a japánok készítettek három élőszereplős filmet (ezekből kettő magának az animének a történetét mutatja be, a harmadik az egyik kulcsszereplő későbbi napjait kíséri végig).
Anno már felröppent a hír, hogy amcsiék is megfilmesítenék, „Mr. Highschoolmusicallel” a főszerepben. Hála a Magasságosnak, ez azóta se készült el. Tavaly viszont megtörtént, amitől az anime összes rajongója rettegett: elkezdődött az amerikai remake forgatása. A többség már az első hírek hallatán a fejét fogta (L-t egy fekete színész fogja alakítani, lesz szex, vér és ocsmány beszéd dögivel, a szereplők a régi nevük helyett kapnak egy csini újat, de minden oké, mert „ A tehetség és a sokszínűség tükröződik a színész, író és produceri gárdán is, ezzel biztosan hűek tudunk majd maradni a történet koncepciójához…” Aha.Persze...)
Miért utálja a többség a remakeket?
Mert hozzáadni az esetek többségében nem tudnak az eredetihez, elvenni viszont annál inkább. Ráadásul tisztán látszik a szándék (I want your money!): minél kevesebb erőfeszítéssel sikert elérni, hisz egy már egyszer elkészített műnél nagyon nem kell törni magukat: fogják és megcsinálják még egyszer ugyanazt. Jobb esetben. Rosszabb esetben meg teljesen kifacsarják az egészet, ami még foszlányokban sem hasonlít az eredetire.
Ez történt a DN esetében is.
Most pedig jöjjön a „Miért olyan pocsék a Death Note 2017?” Tízparancsolata:
- Indokolatlan sötét hangulat: tipikus horrorfilmes fogás. Nagyon elcsépelt és unalmas.
- Pocsék színészi játék. A színészek jó része vagy tök béna, vagy csak egyféle arcot tud vágni, vagy mindkettő. A többségnek látszólag fogalma sincs, hol van és mégis mit művel (ahogy a nézőknek sem).
- Ryuk. HOGY AZ ANYÁDBA NÉZEL KI? Mint egy Más a Trónok harcából, akit összepainteltek a Vastrónussal.
- Indokolatlan lassítás. Tipikus, béna akciófilmes húzás.
- Misa (Mia) és Light kapcsolata...Aki ismeri az eredetit, garantáltan sírva fakad azon, amit ezek ketten művelnek.
- A halálok. A lényeg: legyen minél véresebb és gusztustalanabb, mert az olyan hatásos.
- Light karakterét megerőszakolták, ledarálták és lehúzták a WC-én.
- Indokolatlan változtatások: ha nem tudunk újat kitalálni, fogunk egy készet, oszt itt-ott megváltoztatjuk, megmutatva, milyen kreatívak vagyunk. Ugye, milyen klassz?? (NEM.)
- Indokolatlan drámázás.
- Függővég. Lesz folytatás…
Bővebb kifejtés:
Eredeti vs Remake (FIGHT!!) A következőkben az eredeti Live Actiont fogom összehasonlítani a remake-kel. Gondolom, senkit sem fog meglepni a végeredmény.
A szereplők:
Eredeti: Kétségkívül a DN egyik legnagyobb erőssége a karakterek voltak. Sikerült megalkotniuk két ugyanolyan zseniális, mégis teljesen ellentétes mentalitású főszereplőt (L-t és Lightot), akiknek a macska-egér játékát valószínűleg mind összeszorított fogakkal néztük végig. Mellettük még több szereplő is megjelenik, jók-rosszak egyaránt, de mind jól felépítettek, nem egysíkúak.
Remake: Light egy szerencsétlen kis csicska, olyan kislányos sikoltással, amin a nézők 99,9% garantáltan könnyesre röhögi magát. L ugyan néha (néha) kicsit mintha hajazna az eredetire, de aztán rögtön csinál is valami baromságot, hogy erre rácáfoljon. De legalább jól ült. Lképesztő…. A többieket meg inkább szóra se méltatnám, jobb ez így, higgyétek el…
- A színészek:
Eredeti: Matsuyama Kenichi anno olyan hűen visszaadta a dilis detektívet, amire még a legszigorúbb anime rajongók is csak helyeslően bólogatni tudtak. Mellette Fujiwara Tatsuya némileg elhalványult Light szerepében, de a magam részéről úgy gondolom, korrekt alakítást nyújtott.
Remake: Pffff…Hagyjuk….
- Zene:
Eredeti: Sokaknak nem jött be az RHCP, de szerintem jó választás volt.
Remake: Volt zene? Biztos volt.. Nem figyeltem.
- A történet:
Eredeti: Többé-kevésbé hűek voltak az alapanyaghoz, de a változtatások is indokoltak voltak (legalábbis szerintem). Mivel kétszer két órában dolgoztak, így volt idő bőven felépíteni a cselekményt, mégse lesz unalmas.
Remake: Alig másfél órás, mégis unalmas és vontatott. Talán egy részt tudok, amin már-már izgultam, a többi annyira felejtős, hogy bár csak két napja láttam, de a nagy része teljesen kiesett. Abba bele se megyek, mennyi mindent megváltoztattak, mert rámenne vagy 200 oldal (meg a saját szellemi épségem).
Volt-e valami pozitívum? Akadt. Nem sok, de azért akadt.
Ami végül is elnyerte a tetszésemet, az a látvány. A képi világ nagyon szép, de azt hiszem, ez minden. Arról nem is szólva, hogy 2017-et írunk. Nem gondolom, hogy napjainkban az dicsérendő, hogy egy film látványa nem olyan, mint amit egy félrészeg baráti társaság vett fel egy piaci kamerával.
Megéri-e megnézni a filmet? NEM. Mindenkit kérek, hogy NE tegye. Főleg, ha szerette az eredetit, mert akkor rettenetesen szenvedni fog. Inkább nézzétek meg az animét és az eredeti Live Actiont, vagy olvassátok el a mangát, esetleg kössetek egy pulcsit (úgyis közeleg a tél..). Ha ezt a filmet hasonlítanom kéne valamire, akkor azt mondanám: olyan érzés volt nézni, mint amikor Rayt elkapta a fallosz a Horrora akadva első részében: http://makeagif.com/gif/scary-movie-ray-death-RdIdHD
Köszönöm a figyelmet.
Mindenkit ölel: Danny.
(Képek forrása: Google)
