Nem volt egy könnyű olvasmány..

Stephen King-nek eddig a szörnyes, természetfeletti lényes oldalát ismertem, most új arcát láthattam és nem csalódtam.

"All monster are human"- ez erre a könyvre is igaz-néhol...

A könyv négy, egymástól független kisregényből épül fel, most ezeket fogom ismertetni külön-külön.

A remény rabjai: A történet egy ártatlanul börtönbe került, életfogytiglanra ítélt bankárról szól. Sokan ismerhetjük mar, 1994-ben a magyar származású Frank Darabont rendezett belőle filmet. A mondanivaló ott is átjött, ahogy itt is benne van, már a címben is: a remény. Az, hogy minden helyzetből kihozhatunk valami jót, és hogy ne adjuk fel soha.

Anno a film is hatalmas élmény volt, a könyvnél se volt másként, bevallom, ez tetszett a legjobban. Azt is megkockáztatom, hogy ez sikerült még a legvisszafogottabbra.

Aztán jött a feketeleves..

A jó tanuló: Avagy a náci háborús bűnös és az újságkihordó fiú őrült ámokfutása- aki nem is újságkihordó amúgy..

Ez beteges. Úgy értem, nagyon beteges. És most nyugodtan lehet ujjal mutogatni, de nem is igazan értettem azt a vérengzést, ami a könyv második felénél kezdődik, az egyik részről legalábbis- de nem akarom lelőni a poént..

Nem volt egy könnyű szülés... nehezen lehet azt mondani, hogy tetszett, mikor ennyire kegyetlen. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretem a nacikról szóló sztorikat, úgyhogy eleve nem túl nagy lelkesedéssel vágtam bele. A vége mar könnyebben csúszott, bár a befejezés elég hirtelen volt, de bevallom, az bejött.

A kisregények közül ez volt a legnyögvenyelősebb, nem érzem úgy, hogy szenvedtem volna vele, és nem is bántam meg, hogy nem lapoztam inkább át, de... azért több volt a negatív benyomás, mint a jó. Számomra inkább elfelejtendő.

Érdekesség, hogy ahogy utána olvastam értékeléseknek, a többségnek ez volt a kedvence. Lehet, velem van a baj.

Állj ki mellettem! : Gyerekek, nyár vége, kirándulás és egy hulla..

A történet szerint négy 12-13 év körüli fiú elindul, hogy megkeressék egy korukbeli fiú holttestét- a gyerek pár hete tűnt el, áfonyát ment szedni. Hosszú utat kell megtenniük, néhányszor majdnem meghalnak, és az útjuk végén szembe kell nézniük azzal, megérte-e?

A történet lényege a barátság- abban korban járnak a szereplők, amikor még mindegy, ki milyen tanuló, mennyire okos vagy éppen nem okos, milyen környezetben nőtt fel- de érzik is, hogy ez nem marad így örökre. Egyikük ki is mondja, hogy ez az utolsó kalandjuk így, együtt. Aztán jön a középiskola, ők pedig szépen beilleszkednek a maguk klikkjébe, és mivel ezek nagyon különböznek, így hamarosan felbomlik a barátságuk.

Mert ilyen az élet.

A légzőgyakorlat: Karácsony előestéjén öregurak ülnek össze, egy csoport keretén, és történeteket mesélnek. A regény nagy részét az egyik mese teszi ki, egy orvos és egy fiatal nő története, aki hajadon létére gyereket vár, egy olyan időszakban , amikor ez megvetendő volt, de mégse esik kétségbe- küzd és bízva bíz. És teljes erőbedobással végzi a légzőgyakorlatot.

Érdekes sztori volt, tetszett a nő határozottsága, ahogy nem csüggedett és ment előre- tudtam, hogy elkerülhetetlen a tragédia, hisz előre elmondja a mesélő, mégis szorítottam érte.

Itt tartunk, kérem szépen. Vegyétek és egyétek, olvassatok és élvezzétek-azok is, akik nem kedvelik egyébként a horrort, nyugodtan kezdjenek bele.

Itt, ennél a könyvnél ismét megbizonyosodhattam arról, hogy az élet írja a legjobb sztorikat.

Köszönöm a figyelmet!