Beszéljünk a Boys Love-ról!
Mi is az a Boys Love?
A Boys Love (másik ismert nevén yaoi) egy, az animéhez tartozó műfaji besorolás, mára szinte minden filmes alkotásban előfordul. Alaptémáját tekintve a férfi+férfi szerelmet jeleníti meg, azaz homoszexuális kapcsolatokra fókuszál. Azonban, ha a „forró” animékről beszélünk, nem kizárólag egy csoportról van szó.
Az erotikus tartalmú animéknek 6 alfaját különböztetjük meg:
- Echi, a „leglichtosabb”, a szexualitásra csupán utalások vannak.
- Shounen ai: a yaoihoz hasonlóan meleg karakterekről, azok szerelmérő szól, enyhébb formában: a néző csupán csókjeleneteket lát, az aktusról utalások vannak, nem mutatják őket közvetlenül. A hangsúly a szereplők lelkivilágán van.
- Yaoi: ugyanaz, tömény erotikával, szex jelenetekkel, és mindennel, mi szem-szájnak ingere.
- Shoujo ai: leszbikus kapcsolatot jelenít meg, de a shounen ai-hoz hasonlóan, nem tartalmaz pornográf tartalmakat, leginkább az érzelmekre fókuszál.
- Yuri: a yaoihoz hasonlóan erotikusabb kiadása a shoujo ai-nak
- Avagy a feketeleves: Hentai: nevezhetjük nyugodtan pornónak is, a lényeg, hogy legyen benne minden, amitől a néző ledöbben #vagy felizgul#
Mi az a seme, mi az az uke?
A yaoi kapcsolatok során a két félt két különböző jelzővel szokás illetni.
Az egyik a seme: ő a dominánsabb fél, a kezdeményezőbb, fizikailag is erőteljesebb az ukénél.
Ezzel szemben az uke alkatilag gyengébb, kissé feminin, érzékeny lelkületű karakter. Jellemző, hogy tapasztalatlanabb a seménél, sokszor az első szexuális aktusát köszönheti neki, és az is előfordul, hogy nem önként vesz részt benne.
Honnan jött a Boys love/yaoi-mánia?
„A jaoi – mint férfi homoszexualitás – nem kizárólagos japán fogalom, de Japánban vált igazán kultusszá. A japán irodalom első regénye, a Gendzsi szerelmei is érinti futólag a férfiszerelem tárgykörét, és azt követően mind a szamurájok, mind a buddhista papság jellegzetes velejárójaként kezelték. Az első gésák is férfiak voltak, a kabuki színdarabokban a férfiszerepeket is nőimitátorok, azaz onnagaták játszották – ez ismét csak ahhoz az ókori görög elgondoláshoz csatlakozik, hogy egy férfi (harcos) számára egy nő sosem lehetett szellemi partner, ezért a magas rangú férfiak egyrészt plátói vonzalom, másrészt szexuális együttlétek lévén keresték más férfiak társaságát.
Erre a szellemi alapra épített a manga művészek egy csoportja, akik a „csodálatos negyvenkilencesek” néven híresültek el (egy csapat többségében 1949-ben született hölgyről van szó), akik a hetvenes években elkezdtek a sónen-aijal (sónen: fiú, ai: szerelem) kísérletezni. A sónen-ai egy viszonylag „szoft” műfaj volt ekkor, vagyis inkább a férfiak közti bajtársiasságból vagy barátságból kifejlődő szerelmet ábrázolta romantikus formában, a legkomolyabb aktus talán az ölelkezés és a csók volt. A sónen-ai szót hamarosan egy új kifejezés váltotta fel, a „june”,[forrás?] amelyet az azonos nevű June magazinból vettek át az olvasók – ez a mangagyűjtemény ugyanis előszeretettel jelentetett meg férfiszerelemről szóló mangákat.”
Igen, jól gondoltátok, ezt a Wikipédiáról szedtem ki. A lényeg mindenesetre benne van: a Boys Love Japánból indult hódító útjára, és azóta is a világ minden táján dobogtatja meg a lányok szívét. A fiúk szerelmét bemutató filmek, sorozatok, ha másért nem is, a tini lányok részéről garantáltan elkönyvelheti a sikert.
Felmerülhet a kérdés: miért? Miért szeretik a lányok ezt a műfajt? Miért kezdenek görcsös sikításba, ha két fiú egyáltalán félénken egymásra pislant? Mi ennek az oka?
Legyen ez a következő napirendi pont.
Miért szeretik a lányok a Boys Love-ot?
Most, hogy átrágtuk magunkat a nyers tényeken, biztos sokakban megfogalmazódhatott, hogy ezt bizony meleg férfiak készítik, meleg férfiaknak- azonban ez tévedés. A yaoit hetero nők készítik, célközönségük hetero nőtársaik. Ha még mélyebben utánajárunk, láthatjuk, mekkora rajongótábor övezi ezt a műfajt.
Miért?
Azért.
Nálam jóval tapasztaltabb emberek már írtak cikkeket erről a témáról, a sorok olvasásánál felmerült a feminizmus, a nők visszavágása a férfiaknak, stb.
De vajon tényleg erről van szó?
Valakik részéről biztosan.
De mi van a többiekkel?
Nos, magam részéről, ha már az a kérdés, miért szeretik a lányok a yaoit, visszakérdeznék: miért szeretik a férfiak a leszbi pornót?
…………………………………….
Azért, mert szexi.
Ilyen egyszerű.
Nyilván, mint minden más is ezen a világon, egyénfüggő. Van, aki imádja, ha két fiú kibontakozó szerelmét és annak elmélyülését kísérheti végig, megint más hidegrázást kap tőle.
Ha pedig még egy választ meg kéne fogalmaznom, hogy miért ilyen népszerű ez a műfaj, akkor azt mondanám: mert nem egyszerű.
Miért nehezebb két férfi szerelme?
Költői kérdés volt.
Mind tudjuk, mennyit változott a homoszexuálisok megítélése napjainkban, de még így se mondhatjuk, hogy könnyű helyzetben lennének.
Még mindig túl sokan félnek a szüleik elé állni, és kimondani: igen, ez vagyok!
Még mindig túl sokan erőltetnek magukra egy hetero kapcsolatot, egy családot, ami hazugságra épül, miközben talán a szívük egész másért dobog.
Még mindig túl sokan vannak, akik inkább eldobják az életüket, mert nem mernek önmaguk lenni.
Ezek után egy ilyen kapcsolatot bemutató műben adva van a konfliktus, nem is egy: félelem a társadalom megítélése miatt, önmagunk elfogadása, a kapcsolat felvállalása, stb. A mai, modern Rómeó és Júlia helyesebben hangzana úgy, hogy Rómeó és Róbert, és egész biztos, hogy több gondjuk lenne annál, minthogy a családjaik nem szeretik egymást.
A végső érv a yaoi rajongók mellett: „egy szép férfitest az erotikus, két szép férfitest egymáson az kétszer olyan erotikus” (Igen, ezt is Wikipédiáról loptam. De attól még igaz.)
Mi a baj a Boys love-val/ yaoival?
Önmagában semmi. Erre még visszatérünk.
Mi a baj a Boys Love rajongókkal?
A túlzás.
Amikor mindenütt, tényleg mindenütt szerelmet akarnak látni két férfi között, függetlenül attól, hogy tényleg arról van-e szó, egyáltalán beleillik-e az adott műbe, hozzáadna-e bármi pluszt a történethez, és így tovább.
Még tavaly május környékén terjedt el két hullám. Az egyik, a Jégvarázs folytatásához kapcsolódik, és #GiveElsaAGirlfriend hashtaggel indult. Nemes egyszerűséggel sokan azt követelték, hogy Elsa (akit a varázsereje miatt, annak metaforájaként amúgy is leszbikusnak tartottak), kapjon egy barátnőt. A másik az Amerika kapitány franchise-hoz kötődik, majdnem ugyanez, csak ott az Amcsi kapcsit akarták bepasiztatni- méghozzá a legjobb barátjával, Buckyval hozták volna össze.
Mi ezzel a gond?
Egyrészt az, hogy sokan eljutottak oda, hogy a hetero szerelem már nem elég, nekik ennél több kell. Ráadásul nem érik be azzal se, hogy ilyen témában kutakodnak, hanem ami szembejön velük, abban keresik, amit látni akarnak - ha nem találják, akkor kreálnak egyet. Mindezek tetejében, hamar konfliktusok kerekedtek a téma során: voltak, akik támogatták, sokan ellenezték. A dolog akkor csúcsosodott ki, amikor a két tábor egymásnak feszült. Röpködtek a sértések: „undorító”, „nem normális”, „de mi lesz a gyerek lelkivilágával?”, „mocskos homofób”, és így tovább. Én pedig megsemmisülten ültem a monitor előtt, és azon töprengtem: „Homofób vagyok, ha én egyiket sem akarom?”
Miért nem kéne egyik lépést se meghozni?
Mert sem a Jégvarázsban, sem Az Amcsi kapcsiban nem a szerelem a lényeg.
Anno a Jégvarázs tarolt, és azóta is úgy tartják, a Disney egy hatalmas, forradalmi döntést hozott meg ezzel: nem a szerelmen, hanem a két főszereplő lány kapcsolatán van a hangsúly, és a végső jutalom nem a hőn áhított férfi aranytálcán átnyújtva. Anna a történet során rájön, hogy nem az a mesebeli herceg, akinek fehér lova, és rangja van, Elsa pedig egyáltalán nem jön össze senkivel.
És ez így volt jó.
Az Amerika kapitányt kár is vesézni: képregény film, dúskál az akció jelenetekben, a célközönség egyértelműen az erősebbik nem (azért időnként letépik a felsőt a férfi szereplőkről, hogy a szebbik nem is örüljön).
Kell ebbe egy románc?
Nem feltétlenül. Időnként persze behozták, mint mellékszálat, de épp az volt benne a jó, hogy megült a háttérben, mert miközben hőseink épp harcoltak a gonosszal, épületek robbantak fel, az életük volt a tét, a világon senkit nem érdekelt, hogy közben várja őket otthon a zasszony.
Mindemellett számomra (és talán sokak számára), ezzel teljesen széttipornák Bucky és Steve barátságát. Az egyik legszebb, legbajtársibb barátságot, amit valaha láttam. Igen, szeretik egymást. Mert barátok. És szomorú, ha valakik a mai világban tényleg igaz barátok, ott a nézők máris szerelmet kezdenek el gyanítani. A kulcsmondat: nem kell két embernek szerelmesnek lenni ahhoz, hogy szeressék egymást.
Mi a baj a Boys love-val/yaoival?- Csapó kettő.
Az, hogy időközben nagyon rossz irányba mozdult el.
Ha most felvetem minden idők legrosszabb animéjét, a tapasztalt animések már a szemüket forgatják. Igen, arról van szó.
A Boku no Pico-ról.
Miről szól ez az anime?
Gyakorlatilag arról, hogy jön össze egy kb. 10(!) éves fiú egy talán 22 (!!!) éves pasival. Ezen kívül a három részes anime csak egy dologra épül: a szexre. Minden mennyiségben, minden helyzetben, és nem tudom, akartak-e ezzel mondani valamit (például az ember lealjasulását, ha a szexualitásról van szó), mindenesetre úgy gondolom, vannak határok, amiket nem kéne átlépni, és amikről azt gondoltam, természetes, hogy vannak. Ilyen a pedofília is (vagy az újszülött pornó-, sicc, Szerb film!). Nem normális, nem egészséges az a kapcsolat, amit bemutat, nem egészséges a szereplők lelkivilága sem, miközben az anime ezt úgy mutatja be, mintha az lenne, és ez az igazán felháborító. Azt pedig, hogy ennek ellenére rajongótábora is van, nos, inkább nem is kommentálom.
Összegzés, könnyes búcsú:
Tudom, biztos sokan vannak, akiket talán nem győztem meg (főleg a végén), hogy miért is jó ez a műfaj, de nem is ez volt a célom. Van, aki szereti, van, aki utálja, mint ahogy sokan szeretik például a horrort, mások már kevésbé, és így tovább. A legfontosabb, hogy fogadjuk el: nem rajonghat mindenki ugyanazért.
A másik ok maga a Boku no Pico nevű szörnyszülött volt, sokan ugyanis emiatt leszólták a yaoi műfajt, sőt, magákat az animéket is.
Nem helyes!
Nem szabadna egy anime, egy élmény nyomására lesajnálni egy egész műfajt, mert sokat veszthetünk vele. Rengeteg jó élményt. Megéri lemondani róluk egy rossz miatt?
Ennyi lett volna ez a „kis” szösszenet, köszönöm annak, aki végigolvasta!
Üdvözlettel: Danny
Források: Wikipédia, Google
