Valamikor, réges - régen, egy messzi-messzi Galaxisban, még tetszett ez a könyv. Nem mondom, hogy hanyatt vágtam magam a gyönyörtől, de elolvastam, lekötött, jókat nevettem és semmi több. A többivel is hasonlóan voltam. Most, több mint 3 évvel a legutóbbi olvasás után kedvem támadt újra elővenni (ebben az egyre több lehúzó kritika is segített). Nem estem nagyon pofára, mivel mint mondtam, eleve nem tekintettem a legjobb könyvsorozatnak valaha, ellenben mélységesen felháborított.
Vágjunk is bele, mert hosszú lesz.

1. A történet:
Nincs történet. Az egész regényt össze lehet foglalni két mondatban:
Főhősünk, Reni magángimibe megy, ahol meglátja az egyik osztálytársát, Cortezt és beleszeret. Ezek után mindennap nyavalyog, amiért az nem szólt hozzá, és sose fognak összejönni. Ennyi. A többi csak körítés: ki hányasra felelt, mit vettek ebből-abból-amabból, ki hogy hülyítette a másikat, Kinga éppen miért ordított, Reni épp mit olvas, milyen ehetetlen szutyok volt a vacsora, stb. Ez kevés, mint a döglött hintaló az epsomi derbin. Az elején még talán érdekelt, de hamar megunja ám az ember, hogy minden bejegyzés majdnem ugyanaz, csak a tölteléket variálja.
2. A szereplők:
Aú! Na essünk nekik!
Reni: Olyan üres és jellemtelen, hogy amikor Ricsi Reginek nevezte, fel se tűnt, csak amikor kijavították. Esze, mint egy marék molylepkének, mégis marha okosnak van beállítva, mert mindent bemagol, ezért színötös (csak rajzból nem, erre még visszatérünk). Folyamatosan nyavalyog, hogy Cortez drága nem veszi észre, de semmit nem tesz, hogy ez megváltozzon. Semmi egyénisége, fogalma sincs semmilyen együttesről/filmről/sorozatról, a Lost és A szökés semmit nem mond neki (Ami érdekes - ezeket még én is ismerem, bár nem láttam őket, de annak idején állandóan ezeket adták az RTL-en. Ó, a régi szép idők, mikor még nem volt Éjjel-nappal tahók közt...). Edinát egy dögnek állítja be, csak mert neki van bátorsága megtenni, amihez ő gyáva - kicsit ugyan valóban kínos, ahogy a lány teszi magát annak, akit jól láthatóan ez nem érdekel, de legalább cselekszik, nem csak a száját tátja. Ha a szemébe mondják az igazat, megsértődik, hisztizik, de eszében sincs változtatni. Szánalmas egy karakter, nem tudom, hogy lett ő a főhős, amikor semmi épkézláb tulajdonsága nincs.

Reni és a rajzóra: Na, ez meg már tényleg a szánalom teteje. Az, hogy valaki nem tud rajzolni, egy dolog. Én se tudok, mégse álltam soha bukásra belőle, pedig nálunk is elég komolyan vették, mégis, legrosszabb esetben hármast kaptam, mert kihoztam magamból a legtöbbet. Reni még csak nem is próbálkozik, és bár tök jó témákat kapnak (nem unalmas kockákat, meg hasonlókat, mint mi), semmi ötlete nincs, mit is kéne akkor firkálnia. Csak tudnám, hogy lehet valakinek ennyire nulla a fantáziája, ha egyszer állandóan olvas...

Virág: Még annak idején ő volt a legszimpatikusabb - kb. addig, amíg meg nem szólalt. Félelmetesen hülye, még Reninél is ostobább, ami nagy szó. Időnként ugyan megvillant egy-egy értelmesebb gondolatot, aztán meg kinyög egy akkora blődséget, hogy legszívesebben elsírnám magam. Mit keres egy ilyen értelmi fogyatékos gimnáziumban? A való életben már az általános iskola alsó tagozatában elhasalt volna.

Arnold: Ő pontosan Virág ellentéte, csak szintén a végletekig eltúlozva. Ilyen 15 éves szerintem jó, ha egy-kettő akad egész Magyarországon, de talán az egész világon nem futkos olyan ember, aki ilyen szinten zseni. Egyébként még ő volt a legelviselhetőbb - volt stílusa, nem alkudott meg senki kedvéért, és voltak értelmes gondolati. Egészen felüdített a többiek hülyesége mellett.

Kinga: Pozitívum, hogy neki volt egyénisége (Renikével ellentétben), és esze ( az osztály kilencven százalékával ellentétben). De ettől függetlenül, nem tudtam szeretni: végtelenül beképzelt, nárcisztikus, hisztis, nem tud veszíteni, lenéz mindenkit. Az ilyet a való életben egyszer elkapnák a gimi egy rejtett zugában és jól megruháznák. Orvosi segítségre lenne szüksége. Időnként ugyan tudott normálisan viselkedni, de ez még kevés a boldogsághoz.

Ricsi&Dave&Zsolti: Egyedül Zsoltit tudnám kiemelni, ő tényleg vicces volt. Ricsi Cortez legjobb barátja, Dave meg kütyümániás. Ennyi. Semmi többet nem tudunk meg róluk. Dave és Zsolti szívatásai meg a második alkalom után unalomba fulladnak. Az meg, hogy két lányt is belevonnak a gyerekes húzásaikba, iszonyú nagy szemétség, és egyáltalán nem poénos.

Andris&Robi: Kockák. Semmi egyéb. Jellemük nagyon nincs (bár az ebben a könyvben kevés akad).

Jacques&Gábor: A francia és a láthatatlan. Együttesen talán, ha tíz szót elmondanak. A kis franciát egyébként sajnáltam, amiért folyton piszkálták: rettenetesen nehéz lehet egy olyan iskolába járni, ahol nem beszéljük az adott ország nyelvét, pláne, ha a jó szerencse úgy adta, hogy ilyen elmeroggyantak lettek az osztálytársaink.

Cortez: A végére hagytam Őfelségét. A gimi sármőrét, akiért már akkor mindenki odavan, mikor még be se lépett az iskola kapuján. A legmenőbb srác valaha. A mindenség, a csodálatos....teljesen jogtalanul.
Miért is menő Cortez? Passz - folyton mondják, de valamiért sosem derült ki. Csak annyit tudunk meg róla, hogy szülei Amcsiban vannak, valamiért spanyol beceneve van (mert miért ne), kék a szeme, fekete a haja, deszkázik, és k..rva lusta. Nekem annak idején hatalmas csalódás volt ez a gyerek – egy intelligens, kedves, jó tanulóra számítottam (csak kevésbé tökéletesre, mint Arnold), erre kaptam ezt a flegma, trehány izét. Hát köszi, nagyon szeretni való…

Reni szülei: Úristen... Azóta is hálát adok az isteneknek fent és lent, hogy az én szüleim nem ilyenek.
- Gyereket nevelni kamaszkezelő könyvből - príma ötlet! És addig, amíg nem kezdett kamaszodni, hogy nevelték?
- Főzés nulla: még a rántottát is el lehet rontani. Én se vagyok egy konyhatündér, de tojásból verhetetlen vagyok (mondjuk igaz, hogy csak abból....).
- Fiúk a láthatáron: Úristen, a lányunk szóba állt egy másneművel?! Miért? Mit akar tőle?!...Ennyire nem kell félteni a gyereket..
- Netkorlátozás: Nem mintha addig annyit lógott volna rajta, de nem sok értelmét látom. Amolyan "a kamaszkezelő könyvek jobban tudják, ezért mi is így csináljuk, mert magunktól nem megy".
- Következetlenség: Ha Reni hozza haza a jobbnál jobb jegyeket, max. egy "ügyes vagy"-ot kap. Ha véletlenül bármilyen szidást, rosszt osztályzatot (összesen kétszer volt ilyen), akkor olyan letolást, mintha legalábbis gyilkosságot követett volna el. Úristen...
- Kis barátaid, kis osztálytársaid, és hasonlók: Ezek melyik századból szöktek meg? A később színre lépő Cortez-nagyszülők modernebbül fogalmaztak..

Tanárok: Kettő emelnék ki, a többi igazából semleges.

Vladár: Eleinte megértettem, hogy kiakadt Renire, de az a fajta megalázás, amit utána leművelt, az megengedhetetlen egy tanártól. Ráadásul (legalábbis szerintem), ha nem is szívlel egy diákot, akkor se teheti meg, hogy ezt ilyen nyíltan kimutatja. Egyszerűen nem és kész! Arról nem is beszélve, mennyire betegesen gyűlöli - már attól eltorzul a feje, ha meglátja. Ebből is látszik, hogy itt a tanárok se különbek a diákoknál: ugyanolyan elmebetegek.

Kardos: Komolyabb bajom nem volt vele, de kiakasztott, ahogy Jacqueszel bánt. Később az idézeteknél erre visszatérek. Másik: milyen logika szerint haladnak ezek irodalomon? Kezdenek Shakespeare-rel, aztán visszaugranak az Antigonéra, aztán már A fösvényt veszik. Looogiiiikaaaa, mondaná Hofi.

3. "Emlékezetes" idézetek:
(...)nem hagytam figyelmen kívül azt a tényt, hogy Cortez ma is mennyire, de mennyire helyes és hogy a szemébe lógó sötétbarna haja alatt kék a szeme! Wow. - Szuper, akkor nem csúnyult meg egy nap alatt! Nekem meg az időnként szemembe lógó hajam alatt zöld a szemem, mégse nevezett ettől még senki menőnek. Az élet igazságtalan...

– Melyik az a Nagy Zsolt? – kérdezte mérgesen. Úgy látszik, a 12/a-s Tarr Zsófi megkapta a szerelmes üzenetet.
– A tesiteremben, most láttam bemenni. - Nem az volt a kérdés, hogy hol van, hanem hogy ki az! Nem mindegy.

- Új könyveim: 5/5 – megvettem két Jane Austen - könyvet és egy képes albumot. - Akkor te jó pénzes vagy - 15 évesen örültem, ha néha egy-egy könyvre futotta, nem hogy háromra.

- Ricsi a füzetével együtt a táblához ment, és felírta a házi megoldását. - Nem tudom, hol miként mentek a dolgok, de nálunk, ha a leckét a táblánál kellett megoldani, füzetet nem vihettünk: ha megtudtad csinálni, akkor másodjára is menni fog, ha nem, akkor úgyis mindegy.

(...) a napsütésben a haja nem teljesen fekete, inkább kávébarna. Wow. - Sherlock megirigyelhetné az észrevételeidet, de komolyan...

(...) mindkettőnk gépkorlátozása miatt ez csak egy óráig tartott. - Nem úgy volt, hogy Virág feltörte a jelszót?

(...) Cortez csak a vállát vonogatta, és tovább firkált a füzetébe. Hogy lehet valaki ennyire menő? - Szóval a flegmaság, a "leszarom" stílus az menő? Szerintem inkább idegesítő, de biztos velem van a baj.

(...) Az igazság az, hogy tényleg úgy gondoltam, ha már álomképet kell rajzolni, az a legtisztább, ha megkímélek mindenkit (főleg magamat) a rajzolástól, és egyszerűen beadom üresen. - Úgy is kell, minek dolgozni? Végül is, az osztály fele bukásra áll, te se akarsz lemaradni...

(..) Mert nagyon nem megy az angol, és gyakorolnom kell – feleltem kínosan. Na most tényleg oltárira beégtem. A stréber jelző örökre rajtam marad. - Ettől én is kínosan éreztem magam - az cikinek számít, ha valaki tanul, és vinni akarja valamire? Inkább ez a gáz, szerintem...

Ki a bánat olvas Poe-t nyolcadikban? - Például én - nem olyan nehéz olvasmány, de hát kinek a pap, kinek a paplan.

(...) Kardos kritikán alulinak minősítette (Jacques) nyelvtantudását. - Mégis, mire számított? Szerencsétlen gyerek alig pár hónapja él Magyarországon, magyarul se nagyon tud, akkor meg minek kritizálja? Vagy azt várta, hogy pikk-pakk tökéletes lesz a grammatikai tudása? Az még sok magyar anyanyelvűnek sem megy, akkor miért bántja ezt a nyomorultat?

Miután anyu elengedett holnapra, gyorsan felmentem msn-re, és hagytam üzenetet Arnoldnak, hogy oké, mehetünk együtt suli után. Vacsora közben (sütőtökkrémleves, sült csirke gombás rizzsel) aztán anyu elmondta apunak, hogy milyen programom van holnapra, és mindketten megállapították, hogy durván kamaszodom. -- Miért? Mert kivételesen van programja délután és nem otthon ül? Én már első osztályos koromban rendszeresen eljártam iskola után a barátnőimhez, akkor én már 7 évesen kamaszodtam?

(...) Te, Reni, nem cseréljük ki? A szüleim jobban örülnének a tiédnek – lapozgatta Zsolti az ellenőrzőmet. - Nem úgy volt, hogy Zsolti szülei elváltak, és nem is látja az anyját?

– Gratulálok – emelte fel a fejét a lapokból. – Sikerült a tizenkét főből hétnek Harry Potterről írnia – közölte gúnyosan. - Most muszáj mindenbe belekötni? Örülj, hogy abból írtak, és nem a Szürke ötven hányásából.

- Mellesleg Arnold az Isteni színjátékból írta, a feladott hét oldal helyett tizenkilencet. - Ezt már kommentelni se tudom. Ilyen nincs, Lehetetlen. Nonszensz.

Ennyi lett volna az első rész szétszedése. Valószínűleg a többit is előveszem majd (ha lesz hozzá elég időm és idegrendszerem).
Addig is, az Erő legyen veletek!

Mindenkit ölel: Danny.