Kötelezők level2- pipa.
Augusztus óta ezen rágódtam, de most végre befejeztem. Végre.
Anno hatodikban tetszett a Toldi, cselekményes volt, izgalmas, valami mindig történt.
Ettől viszont nem vártam semmit, és azt is kaptam:semmit.
A cselekmény Toldi utolsó napjaira épül, egy utolsó hőstett, amikor megmutathatta, ki is ő, és mire képes.
Aztán mindennek vége- Toldi elalszik.
Ami miatt nem tudtam utálni, az az, hogy voltak kifejezetten szép jelenetek, és alapvetően szeretem a verseket, így a Toldi estéjének sodró ritmusa is magával ragadott egy idő után.
A szereplők közül Bencét megszerettem, a lojalitása és az, ahogy Toldi mellett állt az utolsó pillanatokig, meghatott. Toldi nem lett a szívem csücske, ahogy a király karakterével se tudtam mit kezdeni- egyik percben ezt mondja, a másikban azt.
A befejezés nem okozott meglepetést, hiszen már az elejétől ezt sugallja, ettől függetlenül ha nem is ríkatott meg, de azért megérintett.
Nem mondom, hogy olvassátok el, mert bár lehet valamikor szórakoztató volt, mára ez elmúlt, megváltozott.
Mindenesetre, szerintem ott lesz azon kötelezők közt, amiket valahol szerettem.
Köszönöm a figyelmet!
(Buda pedig arra van!)
(Kép forrása: Google)
Na már most, én imádom Tolkien-t. Ha azt mondom, ő a kedvenc íróm, az csak részben fedi a valóságot. Mert ő egy isten volt, aki világokat teremtett, és olyan fantáziával volt megáldva, ami csak keveseknek adatott meg. Egy szó, mint száz: örülök, hogy egy újabb remekművével lettem gazdagabb.