Miért kéne Skam-et nézned?

2017. február 28. 21:04 - Dante997

Mi is a Skam?

A Skam 2015-ben indult norvég sorozat, melyben egy átlagos, tizenéves baráti társaság életébe nyerünk betekintést. Eddig 3 évad jelent meg, mindegyik évad főleg egy szereplőre fektet nagyobb hangsúlyt, de ettől a többiek nem szorulnak háttérbe, sőt, mind fontos helyet töltenek be a nagy egészben.

Az első évadban megismerhetjük Evat és Jonast, akik már egy ideje együtt járnak, de kapcsolatuk nem éppen rózsás, sokat veszekednek, és hamar kiderül az is, hogy mióta felső tagozatba léptek, nagyot fordult velük a világ, új embereket ismernek meg, barátságok szakadtak meg, emiatt Eva egy ideig egyedül, barátok nélkül van. Aztán megismerkedik Noora-val, Vilde-vel, Chris-szel és végül Sanával, akikkel hamarosan szoros kapcsolatot alakít ki, míg barátja egyre jobban távolodik tőle..

Ha az első évad során nem esel rögtön bele teljes testsúlyoddal a sorozatba: ne add fel! A magam részéről nem igazán szerettem én se- leginkább azért, mert mindenki más sokkal jobban érdekelt, mint a főszereplő párocska, de a második és harmadik évad meggyőzött, hogy kár lett volna feladni a kezdettekkor.

A következő évad központi szereplője, Noora már korábban belopta magát a szívembe, így ezek az epizódok sokkal jobban megnyertek maguknak. Ahogy jobban megismerjük, betekintést nyerünk az életébe, félelmeibe, titkaiba, úgy érezzük egyre közelebb magunkhoz, és garantáltan végig összeszorított fogakkal szurkolunk majd neki és a kibontakozó kapcsolatának.

(Fordítás:”Ez minden?” „Nem, lenne még valami… A rohadt életbe, gyönyörű vagy!”)

A harmadik évad volt tulajdonképpen, amiért elkezdtem egyáltalán magát a sorozatot. Teljesen véletlenül ugyanis rákattintottam erre:

Mondanom se kell, szerelem volt első látásra (és hallásra). Új főszereplőnk, Isak egy, eddig görcsösen heteroszexuális kapcsolatokba kapaszkodó kamasz fiú, aki teljesen jól elfüvezik, elcsajozik a haverokkal, amíg be nem toppan az életébe a nagy Ő. Az egyetlen gond, hogy Even-nek hívják, és sajnálatos módon ugyanannyira fiú, mint ő maga. Isaknak nemcsak hirtelen feltörő érzéseivel, de saját gátlásaival, félelmeivel, bizonytalanságával is meg kell küzdenie, hogy el tudja fogadni önmagát és Even szerelmét.

Miért jó ez a sorozat?

Mert nem idealizál. A sorozat folyamán soha nem voltak, az amerikai filmekhez, sorozatokhoz hasonlóan, úgy nevezett fő gonoszok. Csak emberek: jó, rossz tulajdonságokkal vegyesen. Bizony, a központi figurák sem éppen angyalok: piálnak, buliznak ájulásig, nem vetik meg a füvet, féltékenyek, hisztisek, hazudoznak. De ettől emberiek; és az vesse rájuk az első követ, aki soha életében nem hibázott, fiatalon és tapasztalatlanul meg pláne nem. Na ugye.

Mert nem veti meg a tabu témákat sem. Három évad, telis-tele olyan dolgokkal, amik mellett naponta elmegyünk az utcán, beszélni mégsem akaródzik róla. Ilyen a nemi erőszak, a bevándorlók helyzete, a homoszexualitás, a felelőtlen szülők, akiknek talán fogalmuk sincs, drága fiuk/lányuk éppen mivel tölti az idejét és merre jár, vagy éppenséggel ilyen-olyan okból, szinte teljesen kiszállt gyermeke életéből. A Skam nem habozik mindent keményen az arcunkba vágni, mert ez az igazság, ilyen az élet bizonyos oldala, akár tetszik, akár nem.

A kamaszok- kamaszok. És nem huszonéves fiatal felnőttek, mint jó pár más filmben, sorozatban. A színészek korban megegyeznek a karakterekkel, akiket játszanak (’99-es születésűek). A magam részéről majdnem örömujjongásba kezdtem, mikor megláttam egy-két (sok) pattanást. A kamaszok réme, ugye? Mind szenvedtünk/szenvedünk vele valamennyire, és mégis ez volt a legelső alkalom, hogy bőrhibás kamaszt láttam egy sorozatban. A Skam azonban nem áll meg itt. Főhőseink között igen színes a felhozatal: van alacsony, magas, vékony, telt, meglehetősen duci, barna, szőke, fekete, fehér bőrű, sötét bőrű-, és ha úgy alakul, a hajuk kócos, a sminkjük elkenődött. Végre úgy éreztem, embereket látok, nem hibátlanra sminkelt plasztik babákat.

Nem akar világrengető sztorit kreálni. Ez így teljesen hiteles, hiszen ha kamaszok mindennapjairól szól, akkor ne akarják közben a rák ellenszerét feltalálni. Hétköznapi fiatalok, hétköznapi problémák, amit akkor világrengetőnek éreznek- aztán, ahogy egy mellékszereplő igen jól meg is fogalmazta: egy év múlva már nem is emlékeznek rá.

Hihetetlenül jó, színes karakterek. Nem fogok ömlengeni. Imádtam Noorát, Sanát és Isakot- avagy a feministát, a muszlimot és a meleg srácot. Okosak (főleg Sana), érzékenyek, sebezhetőek, de iszonyúan hűségesek is, akik a barátaikért bármire képesek. Őket leszámítva a többi szereplő is jól kidolgozott és egyedi: garantáltan nem fogsz két ugyanolyannal találkozni.