Azt hiszem, nem nagyon kell bemutatnom az írónőt. Aki mégse ismerné, annak elmondanám, hogy a hölgy a Végzet ereklyéi sorozatával lett ismert elsősorban, amihez azóta már írt egy-két hozzákapcsolódó könyvet, egy 10 kötetes novellasorozatot az egyik mellékszereplőről, valamint a feljebb szereplő Pokoli szerkezetek című előzménysorozatát.

A sztori:

A történet a viktoriánus kori Londonban játszódik. Főhőse az árva Tessa Gray eddig átlagos éltete egy csapásra megváltozik, mikor rájön, hogy több egyszerű, földi halandónál és veszélybe kerül az élete is. Ezzel egy időben megismerkedik az árnyvadászokkal, ( köztük Will Herondale-lel és James Carstairs-szel /Jemmel/),akik a sötét erők ellen harcolnak és védik az embereket felfedezi addig rejtett képességeit, döntéseket kell meghoznia és hátra kell hagynia addigi nyugodt életét...szóval, csak a szokásos.

Mi ezeknek a könyveknek a varázsa?

A jól megírt, életszagú karakterek, az izgalmas történet, a váratlan fordulatok és ez megfejelve egy nagy adag humorral. Ez utóbbi egyébként az írónő legnagyobb erőssége. A humor. Mert lehet, talán a könyvei nem éppen a világ legjobbjai, amiket szentként fognak tisztelni, lehet nem mutatnak túl sok újat, ez mind lehetséges, de az embert ez egyszerűen nem izgatja, ha olyan piszkosul szórakoztatóak, amik mellett ellehet tölteni egy kellemes délutánt, jókat lehet nevetni, megszeretni a szereplőket, a végén pedig kicsit fájó szívvel elbúcsúzni.

Szereplők:

Tessa Gray, a könyvmoly: avagy az egyetlen dolog ami megmaradt vele kapcsolatban. Tessa számomra teljesen közömbös. Nem szerettem, nem utáltam, nem igazán váltott ki belőlem érzéseket. Viszont, mert egy szenvedélyes könyvkukac, valahol kedveltem, és érdekel, mi lesz vele. Azzal is tisztában vagyok, hogy a könyv során elég nehéz helyzetbe került és becsültem, hogy nem tört össze és nem nyavalygott. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jelleme a következő részek során.

William Herondale, a rosszfiú: és aki rögtön belopta magát a szívembe. Will első látásra ( vagy inkább első olvasásra) egy tipikus, beképzelt, egocentrikus szépfiú, aki teljesen elvan telve magával és látszólag nem érdekli senki és semmi- na de mi van a felszín alatt. Mert, ahogy halad előre a cselekmény, kiderül, hogy ez csak a látszat. Will valójában nagyon is érzékeny, de a múltjában történt valami, aminek hatására magába folytja az érzelmeit, senki előtt nem nyílik meg, az érzéketlen taplósága pedig csak egy álarc, ezzel takarózik a külvilág előtt. Will volt a kedvencem, időnkénti humoros beszólásaival feldobta a hangulatot, és szeretnék többet is megtudni róla és az életéről.

Jem Carstairs, a jófiú: avagy akit nem sikerült megkedvelnem, holott semmi olyan nincs benne, ami miatt utálnom kéne, és nem is tudom, miért érzek így. Jem egy árva fiú, aki Kínában nőtt fel az apja brit, az anyja kínai volt), jó harcos, igaz barát, akinek emellett egy egyre inkább elhatalmasodó szenvedélyével kell megküzdenie. Kedves, őszinte és együtt érző- ő és Will olyanok együtt mint a tűz és a víz- és pont ezért remekül kiegészítik egymást. Kettejük párosát hamar megkedveltem , de míg Will egymagában is a szívszerelmem, Jem-ről ez már nem mondható el. Majd meglátjuk, hogy alakul a későbbiek során.

Magnus Bane, a boszorkánymester: avagy az a mellékszereplő, aki eddig az összes könyvben szerepelt, és akit egyöntetűen mindenki imád: köztük én is. Itt csak nagyon keveset szerepelt, de hozta a szokásos formáját. Róla nem tudok többet mondani.

Tudom ajánlani ezt a könyvet? Abszolút, egy könnyed kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.

Idézetek:

- Az emberek óvatosan kell bánniuk a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van- bólintott Tessa.- A szavak képesek megváltoztatni bennünket.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

– Ez aztán találékony volt – szólt Will, és már-már úgy tűnt, le van nyűgözve.

Nate elmosolyodott, mire Tessa dühösen pillantott rá. – Csak ne legyél olyan elégedett magaddal! Willnél a találékony egyet jelent azzal, hogy erkölcstelen.

– Nem, tényleg azt jelenti, hogy találékony – helyesbített Will. – Ha valamit erkölcstelennek találok, azt mondom: hű, ezt én is így csináltam volna!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

– Tudod – mondta Gabriel –, egy időben azt hittem, barátok lehetünk, Will.

– Egy időben azt hittem, vadászgörény vagyok – felelte Will –, de aztán kiderült, hogy ez csak az ópium miatt volt. Tudtad, hogy ilyen hatása van? Mert én nem.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Will úgy mosolyodott el, ahogy Lucifer mosolyoghatott pillanatokkal azelőtt, hogy alázuhant a mennyországból.