A fanfiction-ök "réme": Daddykink

2018. január 26. 18:20 - Dante997

A Szürke ötven agymenése, megjelenése óta, valósággal felrobbantotta a netet: központi téma lett a szado-mazo, BDSM és társai. Az eredetileg szintén fanfiction-ként induló (de azon sajnos túllépő) Mr. Szürke egy BDSM-románcot mutat be, de sokan felvetették (teljesen jogosan), hogy a bemutatott kapcsolat meglehetősen eltér egy "normál" BDSM kapcsolattól - ez nem is kapcsolat, hanem lelki terror, erőszak, megalázás.

Mi a BDSM?

A BDSM jellemzően egyfajta szerepjáték: van egy alá-és egy fölérendelt (avagy aktív vagy passzív fél). Lényege a fájdalom adása és elviselése, egyfajta kiszolgáltatott helyzet megteremtése, melyben a nemi aktus részben, vagy egyáltalán nem jelenik meg. Hogy meddig lehet elmenni, az jórészt a felektől függ - mindkettőtől! Ezt külön kiemelném, mert később fontos lesz. Lényege alapvetően az, hogy két ember kölcsönös megegyezésen alapuló aktust létesít: kulcseleme a bizalom, őszinteség és kommunikáció (!).

Sokan húzhatják a szájukat, mondhatják, hogy ez beteges, undorító, ki az, aki erre élvez, stb. Alapvetően én úgy látom, hogy a szexualitás határai, amíg mindkét fél élvezi és partner benne, szabadon bővíthetők. Hogy ha egyszer mindkét fél szájízének megfelel, örömüket lelik benne, akkor mégis kinek mi köze hozzá, hogy ők a maguk négy fala között mit csinálnak. Ahogy anno a jó Szirmai Gergő megfogalmazta:

Csinálnod kell?

NEM!

Nézned kell?

Csak ha filmkritikus vagy...

Akkor meg?!

Csak az a szomorú (és ezt már Mr. Szürke is elcseszte), hogy az egész, ami alapból nem lenne beteges, elmegy egy teljesen agyrém irányba. Ennek egyik megnyilvánulása a Daddykink.

Mi is az a Daddykink?

A szerepjátékok egyik fajtája: van egy fölérendelt, daddy, vagy apuci és egy alárendelt, akit jellemzően "babygirl"-nek szólítanak. Ettől eltekintve, nem kötelező, hogy a domináns fél idősebb (jelen esetben apja korabeli) legyen a szubmisszívnél, de fanficekben általában ez a jellemző tendencia.

Mi a baj vele?

Tökéletes alárendeltség a férfinak:

A BDSM-nek, bár jellemzően erről is szól, nem az a lényege, hogy a szubmisszív az élet minden területén tökéletesen alá van rendelve a domináns félnek: hogy a hálószobában mi zajlik, az egy dolog, de ha onnan kilépnek, onnantól kezdve ők is csak egy hétköznapi pár, extrém ágygimnasztikával. Ők ketten partnerek: a domináns nem zsarnok, a passzív pedig nem rabszolga.

Ezzel ellentétben a Daddykink alapjaiban arról szól, hogy a domináns fél azt csinál az alárendelttel, amit akar: szó szerint! Az élete minden egyes pillanatában jelen van, akkor toppan be hozzá, amikor akar, és ha apuci szexelni akar, akkor ott szex lesz: nincs kifogás, hogy "most nincs kedvem", "fáj a fejem", felejtsd el! Azt teszed, amit apuci mond, babygirl! Jellemző az a klisé is, hogy a domináns igen pénzes, és mindent ő ad a kapcsolatban: ez is egyfajta függőséggel, ezzel együtt hatalmas kiszolgáltatottsággal és bizonytalansággal is jár. Ha úgy alakul, hogy apuci megunja a babygirl-jét, minden további nélkül kirakhatja a házából (és az életéből), egy lyukas garas nélkül. Nincsenek közös értékek, vagyonmegosztás, nincs semmi egyenrangúság.

Ezen túl, a két fél közötti kapcsolat, ha kivesszük a szexualitást, tényleg teljesen olyan, mint egy apa-lánya kapcsolat: a fölérendelt szava szent, a másiknak vakon engedelmeskednie kell; jellemző, hogy a passzív fél úgy is viselkedik, mint egy kislány: úgy öltözködik, beszél, mint egy gyerek, és apuci is ehhez illően kommunikál vele; ha vissza mer feleselni, azért bünti jár: jobb esetben fenekelés, rosszabb esetben.. Erre még kitérünk.

Őszintén szólva, nekem a gyomrom felfordul ettől az egésztől: beteges, enyhén pedofil, és egyáltalán nem egészséges ez a párkapcsolat. Persze, van olyan része, amire azt mondom, magánügy: ha őket ez teszi boldoggá... De vannak olyan részei, amik semmi esetre sem normálisak, és nem is kéne annak beállítani.

Testi fenyítés:

Ha szubmisszív veszi a bátorságot, és kiáll magáért, jön a bünti: ha apucinak jókedve van, csak elfenekeli - függetlenül attól, hogy a másik közben sírva könyörög bocsánatért, kéri, hogy hagyja abba....

A rosszabb eset: meg is erőszakolja.

És itt van az pillanat, amikor kaszálok minden Daddykinket.

Alapvetően én nyitott természetűnek tartom magam; teljesen mindegy, miről szól a sztori, ha jól van megírva, szívesen elolvasom, hovatovább még élvezem is. Ezért van az, hogy rengeteg Destiel-t, Sabriel-t, Ereri-t, Eruri-t, Light x L-t, Draco x Harry-t, Piton x Harry-t elolvastam, sőt, nem egyet szerettem is, pedig egyáltalán nem shippelem őket (de mennyire, hogy nem!), DE, mivel jó volt a történet, jó stílussal alkotott az író, így teljességgel elvoltam vele.

Mindent azért én se nyelek be.

Hogy ki mit tart megbocsáthatónak egy párkapcsolatban, egyénfüggő: van, akinek már egy csók is megcsalás, más azt is elnézi, ha a párjának viszonya volt egy harmadik féllel.

DE: van, amit nem lehet, mi több, nem szabad megbocsátani!

Az egyik a testi fenyítés: és azt nem BDSM célzattal teszi, hanem hogy fájdalmat okozzon.

A másik a nemi erőszak - ezt ugye nem kell részleteznem? És sajnos ez szinte minden Daddykink-ben benne van. Innentől számomra a maradék hitelességét is elveszti: hogy valaki ezek után is benne marad a kapcsolatban, még talán elképzelhető, de hogy szívből és őszintén meg is tud bocsátani, és ezek után tud bízni a másikban - ez már több, mint lehetetlen.

Ennyi lett volna ez a kis összefoglaló a Daddykink-ról - alapvetően csak a véleményemet mondtam el. Ha valakinek ez tetszik, lelke rajta, én nem ítélem el - csak azt szeretném, ha meglátná az árnyat is a sok cukorhab és apuci pici lánya mögött.

Köszönöm a figyelmet!