Sokan utálták. Sokan megrugdosták. Feltehetitek a kérdést: nem volt még elég? A válaszom: közel sem. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy kicsit én is megrugdossam, és akkor még mindig nem tettem eleget ahhoz, hogy megbosszuljam az a szellemi és mentális kárt, amit ez a förmedvény okozott.
Idén kijött a BDSM románc harmadik,egyben utolsó részének megfilmesítése. Szívből remélem, hogy ezzel szépen lassan lecseng egyszer és mindenkorra, mert az a hype, ami övezi, kezd egyre inkább idegesíteni. Teljesen mindegy, hogy valaki szereti vagy utálja, így is, úgy is beszélünk róla. A káros hatás pedig, amit elindított, önmagáért beszél.
Ebben a cikkben leszámolok Szürke, szalma, köpönyeggel egyszer s mindenkorra. Láttam az első részt filmben, el is olvastam, de több részt nem vagyok hajlandó se megnézni, se elolvasni, és beszélni se akarok róla többet. Egyszerűen nem érdemli meg.
Hogy is indult ez az egész?:
E. L. James eredetileg az interneten posztolta a sztorit, mint Alkonyat fanfictiont - avagy ami abból kimaradt, pedig mindenkit az izgatott a legjobban. Mondjuk ki, a szex. Azt most meg is kaptuk dögivel.
A magam részéről nagy rajongója vagyok a fanfictionöknek. Hihetetlenül jól megírt sztorikra lehet bukkanni - meg egészen elképesztően trehány alkotásokra is, de ezt most hagyjuk. Nem mondom, ha megmarad internetes történetnek, akkor azt mondanánk, egy közepesen jól megírt pornó az egész, de soha nem kapta volna meg azt a nemzetközi visszhangot, amit.
Én úgy gondolom, megmaradhatott volna ott, ahol volt. Olvastam már sokkal igényesebb fanfictiont, amik örökre megragadnak a net ilyen-olyan zugaiban. Az élet ritkán igazságos.

A történet:
Körülbelül a kötet felénél jutottam el arra a pontra, hogy már semmi sem érdekelt. Nem érdekelt, mennyire idegesítőek a karakterek, mennyire dühít az elnyomás, a beteges uralkodási vágy, ezt mind-mind elnéztem volna, ha nem lenne az egész ilyen fájdalmasan és végtelenül unalmas! Izgalmat akartam, valami kis csepp akciót, ami viszi is valamerre az egészet. Persze erre hiába vártam. Az nekem nem elég, hogy Anasztaszia már megint a szemét forgatja, vagy a száját rágja, mire Kriszcsön teljesen beindul és digi-dugiznak egy jót. Ahogy a filmnél is mondtam: nehéz filmnek nevezni azt, ahol az össz-sztori leírható egy mondatban: Találkoztak, megpróbálták, nem jött össze. A többi csak rizsa és pornó. Majdnem elaludtam rajta. Nincs tetőpont, nincs izgalom, tulajdonképpen egy állandó körforgás van: Ana faggatózik, Christian nem örül neki. Kicsit még dumálnak, aztán bumm, bele az ágyba. És ennyi. Ez megy folyamatosan.

A karakterek:

Ana:

Ez a lány beteg. Tudathasadása van, és csak azért nem zárták még diliházba, mert egyelőre csak magában vitatkozik belső énjeivel. Emellett ugyan próbál az öntudatos és erős, karakán nő képében tetszelegni, de ez nem igen jön neki össze. Buta és befolyásolható. Nem, nem romantikus, ha a pasi lenyomozza a számod, lakcímed, édesanyád lakcímét. Nem szexi, ha folyton a nyomodban van, nem hagy teret, utasítgat. Lehet akármilyen gazdag és dögös, a törvény nem azért van, hogy legyen mit megszegni. Ana meg nemcsak, hogy lenyeli ezeket, még poénra is veszi. Gratulálok.
Amit más megemlített: Ana a klasszikus bölcsészlány sztereotípiája. Csak klasszikusokat olvas, más ruháját hordja, mert neki nincs, félénk, esetlen... Mint szintén bölcsészszakos hallgató, köszönöm szépen!

Christian:

Ó, édes istenem...
Már a regény elején elegem volt belőle, és elképzeltem, ahogy valaki jól földbe döngöli. Ezek után képzelhetitek, mennyire szívembe zártam Mr. Szürkét.
Továbbra is azt mondom: nem szexi és nem romantikus, ha valaki lenyomozza a személyes adataidat (amit, ha tényleg komolyan gondolja veled, akár el is kérhetne, de hát mit értek én a sebzett szívű milliomosok lelki világához...). Kifogásként meg azt hozza fel, hogy ma már az internet segítségével bármi megoldható. Az egy dolog, cica, de attól, mert valamit meg lehet csinálni, még nem jelenti azt, hogy meg kell, és azt pláne nem, hogy meg szabad.
Még csak a kötet legelején vagyunk, de már többszörösen átléptük a legalitás határait, mi lesz itt még?
A szerződés úgy röhej, ahogy van. Azóta is hiába kerestem-kutattam a témában, sehol nem említettek szerződést, annyit viszont sikerült leszűrnöm, hogy egy BDSM kapcsolatban a felek, bár megvan az alárendelt-fölérendelt viszony, mégis egyenrangúak: mindent megbeszélnek, nincsenek titkok és kényszerek. Mr. Szürke ellenben totálisan elnyomóként viselkedik. Anának mindig, mindenben szót kell fogadnia. Erőszakos és önző, hogy a másik mit akar, nem igazán izgatja. Úgy gondolja, ő jobban tudja, mi a másiknak a megfelelő. Apróság ugyan, de ami sokszor kiakasztott, az az állandóan visszatérő evés kérdése. Ana nem akar enni. Grey kijelenti, hogy ennie kell, és pont. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha nekem nincs étvágyam, akkor senki se akarjon megtömni, mert nincs kedvem enni és kész. Anyukám nem kérdezgeti annyit, hogy ettem-e, mint Mr. Szürke - vicces, hogy az édesanyám, akinek a szemében valahol mindig megmaradok gyereknek, inkább tekint felnőttnek, mint Christian a saját partnerét.
Amit még felhoznék, az az állandó féltékenykedés. Ez sok fanficben visszaköszön, és esküszöm, van, amikor aranyos, ha egy pasi féltékeny. De az, amit Christi művel, már átlépi a cukisági szintet. Ahol a pasas pusztán attól űzött vadként dúl-fúl, hogy egy légtérben voltál más hímneművel, már rég nem aranyos. Hanem beteges és ijesztő. Ráadásul megint csak nem működik oda-vissza: mikor Ana találkozik egy fiú ismerősével, Mr. Szürkének, ahogy ő fogalmazott, "viszketett a tenyere mérgében". Mikor Ana ki van akadva, amiért együtt vacsorázott azzal a nővel, aki 15 (!) éves korában az alávetettjévé tette (és aki ráadásul az anyja barátnője volt), az szerinte teljesen érthetetlen és bosszantó, miért kell ezen fennakadni? Hiszen csak barátok, nincs köztük már semmi olyan... Hadd ne menjek bele, mi is ezzel a gond! A könyv egyébként itt megpendít egy egészen jó és valós problémát, miszerint: ha egy felnőtt, harmincas-negyvenes nő kikezd egy kamaszfiúval, az oké. Internetes híreknél is annyi olyan komment van ilyen témában (értsd: tanárnő kikezdett a diákjával hír kapcsán), miszerint: "Hú, bár nekem is lett volna ilyen tanárnőm!", mint a szemét. De, fordított esetben ez már nem elfogadott. Ha egy harminca pasi veti ki a hálóját egy tizenéves lányra, az beteges, pedofil és a fickót ki kéne herélni. Nem szánalmas ez? A liliomtiprás nem oké, se így, se úgy. A felnőtt emberek maradjanak már meg a maguk korosztályánál, ne kisfiúkat és kislányokat rontsanak meg, az ég szerelmére! Egyébként Christian is elbagatellizálja a dolgot, mondván, a nő nem volt pedofil. Hanem...?
Órákon keresztül tudnám elemezni, miért nem álompasi Mr. Grey. Ezt most inkább kihagyom, de amit még el szeretnék mondani: ismételten arra megy ki az egész, hogy a nő megmentse a pasit, és jobb emberré tegye, és ez az, ami miatt sok lány elhiszi, hogy ő is képes lehet erre. Magam részéről, én nem akarok senki megmentő múzsája lenni. Ha meg akar javulni, azt maga miatt tegye, ne értem. A szomorú valóság pedig az, hogy egy felnőtt ember már nem fog tudni 180 fokos fordulatot venni és teljesen más személlyé válni. Főleg nem egy nő miatt.

A többi szereplő meg tulajdonképpen csak biodíszletnek van arra a kis időre, amíg fel nem tűnik Mr. Grey, hogy kiterítse Anát, mint a Nagyalföldet.

Mi a Szürkeség legfőbb vétke?

A hullám, amit elindított.
Az elmúlt hónapok során rendszeres látogatója lettem a Wattpadnek, publikálok is. Tudjátok, hány ilyen beteges románcról szóló történet található meg ezen az oldalon? Rengeteg - a szerzői fiatal lányok. Egyik legnépszerűbb válfaja a daddykink (amiről már írtam korábban itt), az erőszak és az elnyomás részletes kivesézése. Ful romantikusnak és normálisnak beállítva.
És itt van az a pont, ahol azt mondom: állj!
Ezért küzdött annyi nő egy egész életen át? Ezért szenvedett annyi nő az egyenjogúságért? Hogy most ilyen elmebeteg sztorikat gyártsanak egyesek, és arról ábrándozzanak hogy valaki erőszakoskodik velük és elnyomja őket? Miért akarják annyian azt, ami ellen régen harcoltak? Mi a jó az erőszakban, a félelemben és kiszolgáltatottságban? Hát hülyék vagyunk mi?
Igen, hülyék vagyunk.
Nem mondom, hogy ne írjunk ilyesmiről. Az erőszak, sajnos, ugyanúgy az élet része, mint a szép dolgok. Beszélni, írni kell róla. De nem így, nem mint valami romantikus cukiságról. Hanem komoly problémáról, ami ellen küzdeni kell.
Itt végeztem Mr. Szürkével. Nem érdekel, hogy vitatkozik Ana a későbbiekben a belső istennőivel, vagy hogy túrja szét bronzos haját Christian. Befejeztem.
Köszönöm a figyelmet!

Mindenkit ölel:
Danny

 Hasonló cikkek, írások a könyvről, amikkel totál egyetértek: itt és itt

Képek forrása: Google.