Mi választja el a fanatikust a szimpla mezei rajongótól? Mi az a határ, ami elválasztja a kettőt egymástól? Mennyi beleszólása van az olvasónak az alkotó munkájába? Kapunk választ ezekre a kérdésekre?

Nem.

A történet alant olvasható:

"A Mr. Mercedes-ben bemutatkozó hősök eklektikus hármasának főszereplésével itt a mesteri, lélegzetelállító folytatás egy olvasóról, aki túlzásba viszi a rögeszmés rajongást egy emberkerülő íróért. „Ébresztő, géniusz!” – így kezdődik Stephen King letehetetlen új regénye egy bosszúvágyó olvasóról. Az ébresztő John Rothsteinnek, az ikonikus írózseninek szól, aki megteremtette az imádott és világhírű Jimmy Goldot, de többé már nem publikál. Morris Bellamy pedig őrjöng, nemcsak Rothstein hallgatása miatt, hanem azért is, mert a nonkonformista Jimmy Gold eladta magát a karrierért a reklámszakmában. Morris megöli Rothsteint, és igen, a pénzt is kipakolja a széfjéből, de az igazi kincset azok a noteszok jelentik, amelyekben lehet még legalább egy Gold-regény.

Alighogy elrejti a pénzt és a noteszokat, Morrist nemi erőszakért bevágják egy szigorított fegyházba. Évtizedekkel később egy Peter Saubers nevű kamasz, akinek az apja súlyosan megsérült a Mr. Mercedes-merényletben, megtalálja a kincset, úgyhogy a Bill Hodges-féle csapatnak most Pete-et és családját kell megvédenie az egyre eszelősebb és vérszomjasabb Morristól, aki harmincöt év után kiszabadult, és követeli vissza a noteszait meg a pénzét."

Ez rólunk szól. Olvasókról. Korábban már láthattuk, mi mindenre képes a rajongó a Tortúra című remekműben, de amíg ott az író szemén át láthattuk, itt ő brillírozik.Hogy ő hogy látja a kedvencét és milyen indulatok zajlanak le benne, amikor csalódnia kell benne. Avagy láthatjuk, milyen hatással van az irodalom az emberekre, főleg, ha az adott egyén őrült és gyilkos is. Meg tolvaj is. Mégis, gyűlölhettük őt bármennyire, a végén, a finálén picikét mindnyájan együtt érezhetünk vele.

Ez a könyv egyszerűen zseniális, imádtam, szerettem, a szívemhez kaptam, elszomorodtam, aztán ha nehezen is, de elbúcsúztam. A cselekmény nem áll le, pörög folyamatosan, a feszültség végig ott van, néhol rejtetten, míg a végére már a falat kaparjuk az idegességtől.A karakterek között vannak jók-rosszak vegyesek, de mind tökéletesen megalkotottak és életszagúak. Pete áll mind kor, mind jellem szempontjából a legközelebb hozzám, így nem meglepő módon neki szurkoltam. Peter egy szimpatikus, hétköznapi fiú, aki a családján akar segíteni bármi áron, míg végül olyan döntéseket kell meghoznia, amely nem csak a maga, hanem a szerettei életét is gyökerében változtatja meg.

Abból a szempontból "tipikus King könyv", hogy kegyetlenül őszinte és reális. A magam részéről pedig pont ezért szeretem a mestert. Míg másik szívszerelmem Tolkien messzi-messzi, varázslatos helyekre, mesés hősök közé kalauzol, ahol megpihenhetünk, távol a való világtól, addig King kíméletlenül az arcunkba vágja az igazságot, amelyet lehet szeretni vagy utálni, csak egyet nem lehet:letagadni.

Végül muszáj megemlítenem a külcsínt, ami nem ad hozzá magához a z olvasás élményéhez, de esztétikai szempontból igenis fontos. Szerény véleményem szerint nagyon ízlésesen néz ki, nem túl harsogó de nem is túl szolid, egyszóval tökéletes.

Befejezésül csak annyit, hogy remélem, még sok sok ilyen remeket olvashatok a mester tollából és még rengeteg ilyen és ehhez hasonló minőségi munkát fog kiadni a kezei alól.

Köszönöm a figyelmet!